A céges személygépkocsi használata az egyik leggyakoribb, mégis legtöbb kérdést felvető terület az adózásban. Mikor szükséges útnyilvántartást vezetni, és mikor felesleges adminisztráció? Hogyan befolyásolja az áfa-levonási jogot, a cégautóadót vagy épp a költségelszámolást? Az alábbiakban összefoglaljuk, mikor játszik érdemi szerepet az útnyilvántartás, és mikor nem, különös tekintettel a tulajdon, lízing és bérlet különböző formáira.
Saját tulajdonú személygépkocsi – beszerzés
A saját tulajdonú céges személygépkocsi beszerzésekor főszabály szerint az áfa nem vonható le. Kivételt képez azonban az az eset, amikor a vállalkozás az autót túlnyomórészt bérbeadási céllal hasznosítja.
Ilyenkor az áfa levonható, viszont a bérbeadási arányt megfelelően kell igazolni. Ehhez elkülönített nyilvántartás, például részletes útnyilvántartás szükséges. Ez biztosítja az üzleti célú használat hiteles alátámasztását.
Ha viszont nincs bérbeadás, akkor az áfa levonására nincs lehetőség, és ebben az esetben az útnyilvántartásnak nincs gyakorlati szerepe.
A levonási tilalom alól további kivételek lehetnek, ha a járművet továbbértékesítési céllal szerzi be a cég, vagy olyan adókötelezett tevékenységet szolgál (például taxiszolgáltatás), amelyhez az autó közvetlenül kapcsolódik.
Saját tulajdonú személygépkocsi – fenntartási költségek
A fenntartási költségek esetében sem minden tétel kezelhető azonos módon. Az üzemanyag áfája főszabály szerint nem vonható le, és az útnyilvántartás ebben sem jelent változást.
Hasonlóképp, a parkolási díj és az úthasználati díj után sem érvényesíthető áfa-levonás.
Ezzel szemben a szervizelés, javítás vagy karbantartás esetében az áfa 50%-a levonható, még akkor is, ha a cég nem vezet útnyilvántartást. Ez a szabály a gyakorlatban némi könnyítést jelent azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nem tudják, vagy nem akarják minden megtett kilométert tételesen dokumentálni.
Lízingelt vagy bérelt személygépkocsi
A lízingelt vagy bérelt autók esetében az áfa-levonás szabályai eltérnek a saját tulajdonú járművektől. Ilyenkor az adóalany alapértelmezés szerint 50%-os áfa-levonási joggal élhet a bérleti díj után.
Ugyanakkor választható az a módszer is, hogy a vállalkozás a tényleges használat arányában vonja le az áfát, ami akár 100% levonást is jelenthet, de csak abban az esetben, ha tételes útnyilvántartással igazolja az üzleti és magánhasználat megoszlását.
Fontos megkülönböztetni, hogy zárt végű pénzügyi lízing esetén a saját tulajdonú személygépkocsik szabályai az irányadók, tehát az áfa-levonás itt is korlátozott.
Egyéb adónemek kapcsolódása az útnyilvántartáshoz
Az útnyilvántartás nemcsak az áfában, hanem más adónemek esetében is felmerülhet, bár nem mindenhol játszik érdemi szerepet.
A cégautóadó tekintetében például az útnyilvántartás nem befolyásolja a fizetési kötelezettséget: minden saját tulajdonú személygépkocsi után fizetendő, kivéve a zöld rendszámos járműveket.
A társasági adó oldalán a gépjárműhöz kapcsolódó költségek – mint az üzemanyag, szerviz, biztosítás – elszámolhatók útnyilvántartás nélkül is.
A személyi jövedelemadó (SZJA) esetében viszont az útnyilvántartásnak kiemelt szerepe van: a magánszemélyek akkor vezetik, ha saját tulajdonú gépkocsijukat hivatali célra használják, és ennek alapján kívánják elszámolni a költségtérítést. Ilyenkor az útnyilvántartás szolgál alapul a ténylegesen megtett utak és a kapcsolódó költségek igazolására.
Összegzés
Az útnyilvántartás vezetése tehát nem minden esetben kötelező vagy hasznos, de bizonyos konstrukciókban – például bérbeadás vagy tényleges használat szerinti áfa-levonás – elengedhetetlen. A megfelelő dokumentálás nemcsak az adóhatósági ellenőrzések során nyújt biztonságot, hanem a vállalkozás pénzügyi transzparenciáját is erősíti.
Kérdésed van vagy segítségre van szükséged?
Kapcsolat:
