A hazai gyakorlat szerint mindinkább előtérbe kerül a nehezen értékelhető immateriális javak mélyreható vizsgálata egy-egy adóhatósági ellenőrzés során.
A magyar adóhatóság által nemrégiben tartott előadás során külön felhívták az adózók figyelmét azon tipikus hibákra, melyek sok esetben járnak súlyos megállapítási tételekkel.
“Economic vs Legal owner”
Legfőbb hibák a jogi és gazdasági tulajdonos nem egyezőségéből fakadhatnak.
Sok esetben – főként adóoptimalizálási okokból kifolyólag-, adott immateriális jószág tulajdonjoga egy adózási szempontból kedvező területen lévő vállalathoz kerül bejegyzésre. Így ezen vállalat lesz az immateriális jószág jogi tulajdonosa („legal owner”). A gyakorlatban jellemzően az immateriális jószág kifejlesztésében, fenntartásában vagy hasznosításában, azaz az értékteremtésben ténylegesen részt vevő vállalat azonban nem egyezik meg a jogi tulajdonossal. Az adóhatóság szempontjából abban az esetben merül fel probléma, amennyiben az immateriális jószághoz köthető jövedelemelosztás nem követi az értékteremtés útját, azaz nem az értékteremtő vállalatnál realizálódik.
DEMPE elemzés
A fenti ellentmondás feloldására az OECD bevezette az úgynevezett gazdasági tulajdonos („economic owner”) fogalmát. E tulajdonos azonosításának céljából kialakításra került egy 6 lépéses mechanizmus, úgynevezett DEMPE elemzés. Az OECD TPG irányelve szerint a releváns profitot (mely rendszerint igen magas) a DEMPE elemzés során megállapításra került gazdasági tulajdonoshoz szükséges allokálni.
A DEMPE megközelítés elemei:
D: Development (Kifejlesztés)
E: Enhancement (Továbbfejlesztés)
M: Maintainance (Fenntartás)
P: Protection (Oltalom)
E: Exploitation (Hasznosítás)
A DEMPE megközelítés alapján tehát, a gyakorlatban rendszerint a jogi tulajdonos nem feltétlenül azonos a gazdaságival.
Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban?
K+F kutatás elvégzője: egyiptomi vállalat
Finanszírozó: ír vállalat
Megbízó: német gyár
Jogi tulajdonos: francia vállalat
A K+F kutatást végző egyiptomi cég a német gyár kockázatára végzi tevékenységét. A francia jogi tulajdonos nem járul hozzá a K+F projekt értékteremtő láncához, viszont a releváns haszon nála fog realizálódni.
A példából látszik, miszerint a német gyár fog a K+F kutatás gazdasági tulajdonosának minősülni, míg a francia vállalat csupán egy adminisztrációs tevékenységet végző fél, akit költség plusz alapon javasolt javadalmazni, tulajdonosi státusza ellenére. Így a K+F kutatás kapcsán felmerült haszon a német gyárnál szükséges, hogy realizálódjon.
Szemléletváltás az immateriális javakat illetően
A fentiek alapján látható tehát mind az OECD, mind az adóhatóság oldaláról kialakuló szemléletváltás. E szerint az immateriális javak gazdasági tulajdonosának meghatározása során a hozzáadott értékű funkciókat szükséges figyelembe venni.
Ha úgy érzi, segítségre van szüksége a könyvelési feladatok, számviteli tanácsadás, adózás területén, a BPION szakértői állnak rendelkezésére. Keressen minket!
Szívesen olvasna még könyvelés és adózás témában? Ajánljuk figyelmébe korábbi cikkeinket!