stop - fizetés nélküli szabadság A munkáltatók és munkavállalók számára a 2020-as év legnagyobb kihívása kétségtelenül az új típusú koronavírus elleni küzdelem, amely lassan az összes iparágban érezteti hatását. A munkáltatók nagy részét egyértelműen váratlanul érte a vírus ilyen mértékű terjedése, ráadásul a munkajogban sincsenek speciális előírások pandémiás helyzetekre.  Azokban az esetekben, amikor a munkáltató nem tudja biztosítani a megfelelő, biztonságos munkakörülményeket, és az otthoni munkavégzés nem lehetséges, – a jelenlegi munkajogi szabályozás mellett – a rendes szabadságok kiadása és a fizetés nélküli szabadság merülhet fel alternatívaként.

A fizetés nélküli szabadságról mind a 2012. évi I. törvény (Munka törvénykönyv), mind pedig az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) rendelkezik. Bizonyos esetekben, a Munka törvénykönyvben nevesített szabályok alapján jár a fizetés nélküli szabadság, egyéb esetekben a munkavállaló és a munkáltató közös megegyezésén alapul a fizetés nélküli szabadság. A Munka törvénykönyve alapján a munkavállalót alanyi jogon megilleti a fizetés nélküli szabadság az alábbi esetekben:

  • a gyermek gondozása céljából (főszabály szerint a gyermek harmadik életévének betöltéséig)
  • hozzátartozója tartós ápolásának időtartamára, de maximum 2 évre
  • önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára

A fizetés nélküli szabadság jogcíme alapján viszont hatással lehet a munkavállaló társadalombiztosítási jogállására. A Tbj. alapján főszabály szerint a fizetés nélküli szabadság ideje alatt a társadalombiztosítás szünetel, az alább felsorolt eseteket kivéve:

  • a fizetés nélküli szabadság idején csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy
  • a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe,
  • a fizetés nélküli szabadságot önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszik igénybe.

A biztosítás szünetelése azt eredményezi, hogy a munkavállaló nem tekinthető biztosítottnak, nem szerez szolgálati időt és egészségügyi szolgáltatások igénybevételére sem jogosult. A fizetés nélküli szabadság kivételek között nem szereplő eseteiben ráadásul a 45 napos szabály sem alkalmazható, vagyis a munkavállaló egészségügyi szolgáltatások igénybevételére való jogosultsága a fizetés nélküli szabadság kezdő napjától megszűnik. Ebben az esetben a munkavállaló a szünetelés ideje alatt köteles az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére, melynek összege 2020. január 1-jétől 7.710,- Ft (257,- Ft/nap), amelyet a a tárgyhót követő hónap 12-ig kell megfizetni. Az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére a magánszemély kötelezett, melynek teljesítése érdekében a kötelezettség keletkezésétől számított 15 napon belül be kell jelentkeznie az állami adó- és vámhatósághoz, melyet a 20T1011 számú adat- és változásbejelentő lap benyújtásával tehet meg. Az adatbejelentő lap benyújtásával az adóhatóság havi járulékfizetési kötelezettséget ír elő, melyet csekken vagy átutalással a NAV Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek beszedési számlára kell teljesíteni. A jelenlegi jogszabályok szerint lehetőség van arra is, hogy az adóhatóság előzetes jóváhagyása alapján az egészségügyi szolgáltatási járulékot a magánszemély helyett más, akár a munkaadó teljesítse, ebben az esetben a bejelentőlapon fel kell tüntetni az átvállalás tényét.

A munkáltatóknak tehát a biztosítási jogviszony szempontjából is érdemes végig gondolni a rendelkezésre álló megoldásokat és megfelelően tájékoztatni a munkavállalókat a fizetés nélküli szabadsággal járó esetleges kötelezettségeikre.

Amennyiben maradt Önben még nyitott kérdés a témával kapcsolatban, forduljon tanácsadónkhoz elérhetőségeink bármelyikén!